4. fejezet - Run

Sziasztok!! Bocsánat, már nagyon régen írtam, de még holnapig nyaralok, utána majd, mint az őrült hozom a részeket. Örülnék néhány építő kritikának, de nincs komi-határ szóval, majd ahogy tudom, hozom a részeket. Puszi *.*

- Na, ezt most miért kellett?- nyávogott Ed. Egy kicsit azért elpirult..
-Csak nem zavar Rák Úr?- mondtam vigyorogva, mire mindketten elnevettük magunkat.
-Elment.- mondta hirtelen Ed, komoly arccal.
Felrohantunk a második emeletre, és ahogy beléptem az apró lakásba, máris pakolni kezdtem. Csak szórtam a ruhákat a bőröndbe. Nem is tudtam, hogy ilyen sok fölsőm van, mert csak a fölsőimmel megtelt a nagy bőröndöm. A szennyes ruhákat is belepréseltem még a fölsők mellé, de több már nem fért bele. Viszont nem volt több bőröndöm, csak az a nagy. De nem baj, Amy megoldja: Jöjjön a szemeteszsák! Egy zsáknyi nadrág, egy másik zsáknyi cipő.
-Mehetünk.- mondtam zihálva, közben megráztam egy kicsit a hajam.
-6 perc 37 másodperc. Nem semmi!- vigyorgott Ed.
- Jól van, na. Te vidd a bőröndöt meg a cipőket, én meg viszem a nadrágokat.- mondtam Ed-nek. Nem tudom honnan jött ez a "vezér Amy", de jó hogy van.
- Biztos, hogy minden meg van?- kérdezte Ed, mire én a homlokomra csaptam. Berohantam a szobámba és egy kis táskába beleszórtam a pénztárcám, a töltőm, a fülhallgatóm, meg néhány kacatot. Amíg én pakoltam, Ed hívott egy taxit.
-Hány perce ment el Tom?- kérdeztem kapkodva az utcán.
-12. Miért?
-Jajj, akkor már biztosan ott van és engem keres.-mondtam pánikolva, de ekkor megrezzent a telóm.- Üzenet.
-Mi áll benne?- kérdezte Ed.
"Cicus, ha megtalállak VÉGED!! Hol a francban vagy? Mi ez a trükk? 3 perce kereslek!"-Íííí. ez mikor jött?- kérdezte Ed.
-1 perce. Most biztosan rohan. Szóval kábé 4-5 percen belül itt áll majd előttünk...- mondtam aggódva.
-... vagy rajtunk.-mondta Ed.
A percek nagyon lassan teltek... 3 perce vártunk a taxira, de az sehol sem volt. Ha nem az órát néztük, akkor a park irányába bámultunk. És megtörtént: Tom kábe 300 méterre állt tőlünk.De ekkor befordult a sarkon a taxink. Ahogy megláttam rohanni kezdtem felé. És Ed is. Zsákokkal és bőrönddel rohanó fiatalok. Szép látvány. Gyorsan megállítottuk a taxit, de Tom továbbra is vészesen közeledett felénk. Ed behajította a bőröndöt és a zsákokat a csomagtartóba, és beugrott mellém. Tom 5 méterre volt tőlünk.
-INDÍTSOOON!!!!- ordítottuk a taxi sofőrnek, aki mint az őrült elhajtott.
Az autó csikorogva elindult, Tom pedig neki zuhant az oldalának. A fájdalomtól meg sem bírt mozdulni. Az ajtónk csukva maradt, a taxi elhajtott, Tom pedig a földre zuhant.